Σοφία Σαλωμῶνος

Wisdom of Solomon - Chapter 17

1

μέγας γάρ σύ ὁ κρίσις καί δυσδιήγητος διά οὗτος ἀπαίδευτος ψυχή πλανάω

Forgreatarethyjudgments,andcannotbeexpressed:thereforeunnurturedsoulshaveerred.

2

ὑπολαμβάνω γάρ καταδυναστεύω ἔθνος ἅγιος ἄνομος δέσμιος σκότος καί μακρός πεδήτης νύξ κατακλείω ὄροφος φυγάς ὁ αἰώνιος πρόνοια κεῖμαι

Forwhenunrighteousmenthoughttooppresstheholynation;theybeingshutupintheirhouses,theprisonersofdarkness,andfetteredwiththebondsofalongnight,lay<b>there</b>exiledfromtheeternalprovidence.

3

λανθάνω γάρ νομίζω ἐπί κρυφαῖος ἁμάρτημα ἀφεγγής λήθη παρακάλυμμα σκορπίζω θαμβέω δεινῶς καί ἴνδαλμα ἐκταράσσω

Forwhiletheysupposedtoliehidintheirsecretsins,theywerescatteredunderadarkveilofforgetfulness,beinghorriblyastonished,andtroubledwith<b>strange</b>apparitions.

4

οὐδέ γάρ ὁ καταἔχω αὐτός μυχός ἄφοβος διαφυλάσσω ἦχος δέ ἐκταράσσω αὐτός περικομπέω καί φάσμα ἀμείδητος κατηφής πρόσωπον ἐνφανίζω

Forneithermightthecornerthatheldthemkeepthemfromfear:butnoises<b>asofwaters</b>fallingdownsoundedaboutthem,andsadvisionsappeareduntothemwithheavycountenances.

5

καί πῦρ μέν οὐδείς βία καταἰσχύω φωτίζω οὔτε ἄστρον ἔκλαμπρος φλόξ κατααὐγάζω ὑπομένω ὁ στυγνός ἐκεῖνος νύξ

Nopowerofthefiremightgivethemlight:neithercouldthebrightflamesofthestarsenduretolightenthathorriblenight.

6

διαφαίνω δέ αὐτός μόνον αὐτόματος πυρά φόβος πλήρης ἐκδειματόω δέ ὁ μή θεωρέω ἐκεῖνος ὄψις ἡγέομαι χείρων ὁ βλέπω

Onlythereappeareduntothemafirekindledofitself,verydreadful:forbeingmuchterrified,theythoughtthethingswhichtheysawtobeworsethanthesighttheysawnot.

7

μαγικός δέ ἔμπαιγμα κατακεῖμαι τέχνη καί ὁ ἐπί φρόνησις ἀλαζονεία ἔλεγχος ἐφύβριστος

Asfortheillusionsofartmagick,theywereputdown,andtheirvauntinginwisdomwasreprovedwithdisgrace.

8

ὁ γάρ ὑποἰσχνέομαι δεῖμα καί ταραχή ἀποἐλαύνω ψυχή νοσέω οὗτος καταγέλαστος εὐλάβεια νοσέω

Forthey,thatpromisedtodriveawayterrorsandtroublesfromasicksoul,weresickthemselvesoffear,worthytobelaughedat.

9

καί γάρ εἰ μηδείς αὐτός ταραχώδης φοβέω κνώδαλον πάροδος καί ἑρπετόν συρισμός ἐκσοβέω διαὄλλυμι ἔντρομος καί ὁ μηδαμόθεν φευκτός ἀήρ προςὁράω ἀρνέομαι

Forthoughnoterriblethingdidfearthem;yetbeingscaredwithbeaststhatpassedby,andhissingofserpents,

10

δειλός γάρ ἴδιος πονηρία μάρτυς καταδικάζω ἀεί δέ προςλαμβάνω ὁ χαλεπός συνἔχω ὁ συνείδησις

Theydiedforfear,denyingthattheysawtheair,whichcouldofnosidebeavoided.

11

οὐδείς γάρ εἰμί φόβος εἰ μή προδοσία ὁ ἀπό λογισμός βοήθημα

Forwickedness,condemnedbyherownwitness,isverytimorous,andbeingpressedwithconscience,alwaysforecastethgrievousthings.

12

ἔνδοθεν δέ εἰμί ἥσσων ὁ προσδοκία πολύς λογίζομαι ὁ ἄγνοια ὁ παραἔχω ὁ βάσανος αἰτία

Forfearisnothingelsebutabetrayingofthesuccourswhichreasonoffereth.

13

ὁ δέ ὁ ἀδύνατος ὄντως νύξ καί ἐκ ἀδύνατος ᾅδης μυχός ἐπιἔρχομαι ὁ αὐτός ὕπνος κοιμάω

Andtheexpectationfromwithin,beingless,counteththeignorancemorethanthecausewhichbringeththetorment.

14

ὁ μέν τέρας ἐλαύνω φάντασμα ὁ δέ ὁ ψυχή παραλύω προδοσία αἰφνίδιος γάρ αὐτός καί ἀπροσδόκητος φόβος ἐπιχέω

Buttheysleepingthesamesleepthatnight,whichwasindeedintolerable,andwhichcameuponthemoutofthebottomsofinevitablehell,

15

εἶτα οὕτως ὅς δή ποτέ οὖν εἰμί ἐκεῖ καταπίπτω φρουρέω εἰς ὁ ἀσίδηρος εἱρκτή κατακλείω

Werepartlyvexedwithmonstrousapparitions,andpartlyfainted,theirheartfailingthem:forasuddenfear,andnotlookedfor,cameuponthem.

16

εἰ τε γάρ γεωργός εἰμί τις ἤ ποιμήν ἤ ὁ κατά ἐρημία ἐργάτης μόχθος προλαμβάνω ὁ δυσάληκτος μένω ἀνάγκη εἷς γάρ ἅλυσις σκότος πᾶς δέω

Sothenwhosoevertherefelldownwasstraitlykept,shutupinaprisonwithoutironbars,

17

εἰ τε πνεῦμα συρίζω ἤ περί ἀμφιλαφής κλάδος ὄρνις ἦχος εὐμελής ἤ ῥυθμός ὕδωρ πορεύομαι βία ἤ κτύπος ἀπηνής καταῥίπτω πέτρος

Forwhetherhewerehusbandman,orshepherd,oralabourerinthefield,hewasovertaken,andenduredthatnecessity,whichcouldnotbeavoided:fortheywereallboundwithonechainofdarkness.

18

ἤ σκιρτάω ζῷον δρόμος ἀθεώρητος ἤ ὠρύομαι ἀπηνής θηρίον φωνή ἤ ἀντι ἀνακλάω ἐκ κοιλότης ὄρος ἠχώ παραλύω αὐτός ἐκφοβέω

Whetheritwereawhistlingwind,oramelodiousnoiseofbirdsamongthespreadingbranches,orapleasingfallofwaterrunningviolently,

19

ὅλος γάρ ὁ κόσμος λαμπρός καταλάμπω φῶς καί ἀνεμπόδιστος συνἔχω ἔργον

Oraterriblesoundofstonescastdown,orarunningthatcouldnotbeseenofskippingbeasts,oraroaringvoiceofmostsavagewildbeasts,orareboundingechofromthehollowmountains;thesethingsmadethemtoswoonforfear.

20

μόνος δέ ἐκεῖνος ἐπιτείνω βαρύς νύξ εἰκών ὁ μέλλω αὐτός διαδέχομαι σκότος ἑαυτοῦ δέ εἰμί βαρύς σκότος

Forthewholeworldshinedwithclearlight,andnonewerehinderedintheirlabour: