Ιεζεκιήλ

Ezekiel - Chapter 31

1

καί γίγνομαι ἐν ὁ ἑνδέκατος ἔτος ἐν ὁ τρίτος μήν εἷς ὁ μήν γίγνομαι λόγος κύριος πρός ἐγώ λέγω

Anditcametopassintheeleventhyear,inthethirdmonth,onthefirst<b>day</b>ofthemonth,thewordoftheLordcametome,saying,

2

υἱός ἄνθρωπος εἶπον πρός φαραώ βασιλεύς αἴγυπτος καί ὁ πλῆθος αὐτός τίς ὁμοιόω σεαυτοῦ ἐν ὁ ὕψος σύ

Sonofman,saytoPharaokingofEgypt,andtohismultitude;Towhomhastthoucomparedthyselfinthyhaughtiness?

3

ἰδού ασσουρ κυπάρισσος ἐν ὁ λίβανος καί καλός ὁ παραφυάς καί ὑψηλός ὁ μέγεθος εἰς μέσος νεφέλη γίγνομαι ὁ ἀρχή αὐτός

Behold,theAssyrianwasacypressinLibanus,andwasfairinshoots,andhighinstature:histopreachedtothemidstoftheclouds.

4

ὕδωρ ἐκτρέφω αὐτός ὁ ἄβυσσος ὑψόω αὐτός ὁ ποταμός αὐτός ἄγω κύκλος ὁ φυτόν αὐτός καί ὁ σύστεμα αὐτός ἐκ ἀποστέλλω εἰς πᾶς ὁ ξύλον ὁ πεδίον

Thewaternourishedhim,thedepthmadehimgrowtall;sheledherriversroundabouthisplants,andshesentforthherstreamstoallthetreesofthefield.

5

ἕνεκεν οὗτος ὑψόω ὁ μέγεθος αὐτός παρά πᾶς ὁ ξύλον ὁ πεδίον καί πλατύνω ὁ κλάδος αὐτός ἀπό ὕδωρ πολύς

Thereforewashisstatureexaltedaboveallthetreesofthefield,andhisbranchesspreadfarbythehelpofmuchwater.

6

ἐν ὁ παραφυάς αὐτός νοσσεύω πᾶς ὁ πετεινόν ὁ οὐρανός καί ὑποκάτω ὁ κλάδος αὐτός γεννάω πᾶς ὁ θηρίον ὁ πεδίον ἐν ὁ σκιά αὐτός καταοἰκέω πᾶς πλῆθος ἔθνος

Allthebirdsoftheskymadetheirnestsinhisboughs,andunderhisbranchesallthewildbeastsofthefieldbred;thewholemultitudeofnationsdweltunderhisshadow.

7

καί γίγνομαι καλός ἐν ὁ ὕψος αὐτός διά ὁ πλῆθος ὁ κλάδος αὐτός ὅτι γίγνομαι ὁ ῥίζα αὐτός εἰς ὕδωρ πολύς

Andhewasfairinhisheightbyreasonofthemultitudeofhisbranches:forhisrootswereamidstmuchwater.

8

κυπάρισσος τοιοῦτος οὐ γίγνομαι ἐν ὁ παράδεισος ὁ θεός καί πίτυς οὐ ὅμοιος ὁ παραφυάς αὐτός καί ἐλάτη οὐ γίγνομαι ὅμοιος ὁ κλάδος αὐτός πᾶς ξύλον ἐν ὁ παράδεισος ὁ θεός οὐ ὁμοιόω αὐτός ἐν ὁ κάλλος αὐτός

Andsuchcypresses<b>asthis</b>wereintheparadiseofGod;andtherewerenopineslikehisshoots,andtherewerenofirslikehisbranches:notreeintheparadiseofGodwaslikehiminhisbeauty,

9

διά ὁ πλῆθος ὁ κλάδος αὐτός καί ζηλόω αὐτός ὁ ξύλον ὁ παράδεισος ὁ τρυφή ὁ θεός

becauseofthemultitudeofhisbranches:andthetreesofGod'sparadiseofdelightenviedhim.

10

διά οὗτος ὅδε λέγω κύριος ἀντί ὅς γίγνομαι μέγας ὁ μέγεθος καί δίδωμι ὁ ἀρχή σύ εἰς μέσος νεφέλη καί ὁράω ἐν ὁ ὑψόω αὐτός

ThereforethussaiththeLord;Becausethouartgrowngreat,andhastsetthytopinthemidstoftheclouds,andIsawwhenhewasexalted;

11

καί παραδίδωμι αὐτός εἰς χείρ ἄρχων ἔθνος καί ποιέω ὁ ἀπώλεια αὐτός

thereforeIdeliveredhimintothehandsoftheprinceofthenations,andhewroughthisdestruction.

12

καί ἐκὀλεθρεύω αὐτός ἀλλότριος λοιμός ἀπό ἔθνος καί καταβάλλω αὐτός ἐπί ὁ ὄρος ἐν πᾶς ὁ φάραγξ πίπτω ὁ κλάδος αὐτός καί συντρίβω ὁ στέλεχος αὐτός ἐν πᾶς πεδίον ὁ γῆ καί καταβαίνω ἀπό ὁ σκέπης αὐτός πᾶς ὁ λαός ὁ ἔθνος καί ἐδαφίζω αὐτός

Andravagingstrangersfromthenationshavedestroyedhim,andhavecasthimdownuponthemountains:hisbranchesfellinallthevalleys,andhisboughswerebrokenineveryfieldoftheland;andallthepeopleofthenationsaregonedownfromtheirshelter,andhavelaidhimlow.

13

ἐπί ὁ πτῶσις αὐτός ἀναπαύω πᾶς ὁ πετεινόν ὁ οὐρανός καί ἐπί ὁ στέλεχος αὐτός γίγνομαι πᾶς ὁ θηρίον ὁ ἀγρός

Allthebirdsoftheskyhavesettledonhisfallentrunk,andallthewildbeastsofthefieldcameuponhisboughs:

14

ὅπως μή ὑψόω ἐν ὁ μέγεθος αὐτός πᾶς ὁ ξύλον ὁ ἐν ὁ ὕδωρ καί οὐ δίδωμι ὁ ἀρχή αὐτός εἰς μέσος νεφέλη καί οὐ ἵστημι ἐν ὁ ὕψος αὐτός πρός αὐτός πᾶς ὁ πίνω ὕδωρ πᾶς δίδωμι εἰς θάνατος εἰς γῆ βάθος ἐν μέσος υἱός ἄνθρωπος πρός καταβαίνω εἰς βόθρος

inorderthatnoneofthetreesbythewatershouldexaltthemselvesbyreasonoftheirsize:whereastheysettheirtopinthemidstoftheclouds,yettheycontinuednotintheirhighstateintheirplace,allthatdrankwater,allwereconsignedtodeath,tothedepthoftheearth,inthemidstofthechildrenofmen,withthemthatgodowntothepit.

15

ὅδε λέγω κύριος κύριος ἐν ὅς ἡμέρα καταβαίνω εἰς ᾅδης πενθέω αὐτός ὁ ἄβυσσος καί ἐπιἵστημι ὁ ποταμός αὐτός καί κωλύω πλῆθος ὕδωρ καί σκοτάζω ἐπί αὐτός ὁ λίβανος πᾶς ὁ ξύλον ὁ πεδίον ἐπί αὐτός ἐκλύω

ThussaiththeLordGod;InthedaywhereinhewentdowntoHades,thedeepmournedforhim:andIstayedherfloods,andrestrainedherabundanceofwater:andLibanussaddenedforhim,allthetreesofthefieldfaintedforhim.

16

ἀπό ὁ φωνή ὁ πτῶσις αὐτός σείω ὁ ἔθνος ὅτε καταβιβάζω αὐτός εἰς ᾅδης μετά ὁ καταβαίνω εἰς λάκκος καί παρακαλέω αὐτός ἐν γῆ πᾶς ὁ ξύλον ὁ τρυφή καί ὁ ἐκλεκτός ὁ λίβανος πᾶς ὁ πίνω ὕδωρ

Atthesoundofhisfallthenationsquaked,whenIbroughthimdowntoHadeswiththemthatgodowntothepit:andallthetreesofDelightcomfortedhimintheheart,andthechoiceof<b>plants</b>ofLibanus,allthatdrinkwater.

17

καί γάρ αὐτός καταβαίνω μετά αὐτός εἰς ᾅδης ἐν ὁ τραυματίας ἀπό μάχαιρα καί ὁ σπέρμα αὐτός ὁ καταοἰκέω ὑπό ὁ σκέπης αὐτός ἐν μέσος ὁ ζωή αὐτός ἀποὀλλύω

Fortheywentdowntohellwithhimamongtheslainwiththesword;andhisseed,<b>even</b>theythatdweltunderhisshadow,perishedinthemidstoftheirlife.

18

τίς ὁμοιόω καταβαίνω καί καταβιβάζω μετά ὁ ξύλον ὁ τρυφή εἰς γῆ βάθος ἐν μέσος ἀπερίτμητος κοιμάω μετά τραυματίας μάχαιρα οὕτως φαραώ καί ὁ πλῆθος ὁ ἰσχύς αὐτός λέγω κύριος κύριος

Towhomartthoucompared?descend,andbethoudebasedwiththetreesofparadisetothedepthoftheearth:thoushaltlieinthemidstoftheuncircumcisedwiththemthatareslainbythesword.ThusshallPharaobe,andthemultitudeofhishost,saiththeLordGod.