Ιεζεκιήλ

Ezekiel - Chapter 9

1

καί ἀνακράζω εἰς ὁ οὖς ἐγώ φωνή μέγας λέγω ἐγγίζω ὁ ἐκδίκησις ὁ πόλις καί ἕκαστος ἔχω ὁ σκεῦος ὁ ἐξολέθρευσις ἐν χείρ αὐτός

Andhecriedinmineearswithaloudvoice,saying,Thejudgmentofthecityhasdrawnnigh;andeachhadtheweaponsofdestructioninhishand.

2

καί ἰδού ἕξ ἀνήρ ἄρχω ἀπό ὁ ὁδός ὁ πύλη ὁ ὑψηλός ὁ βλέπω πρός βορέας καί ἕκαστος πέλυξ ἐν ὁ χείρ αὐτός καί εἷς ἀνήρ ἐν μέσος αὐτός ἐνδύω ποδήρης καί ζωνή σάπφειρος ἐπί ὁ ὀσφύς αὐτός καί εἰςἔρχομαι καί ἵστημι ἔχω ὁ θυσιαστήριον ὁ χαλκοῦς

And,behold,sixmencamefromthewayofthehighgatethatlookstowardthenorth,andeachone'saxewasinhishand;andtherewasonemaninthemidstofthemclothedwithalongrobedowntothefeet,andasapphiregirdlewasonhisloins:andtheycameinandstoodnearthebrazenaltar.

3

καί δόξα θεός ὁ ἰσραήλ ἀναβαίνω ἀπό ὁ χερουβείμ ὁ εἰμί ἐπί αὐτός εἰς ὁ αἴθριος ὁ οἶκος καί καλέω ὁ ἀνήρ ὁ ἐνδύω ὁ ποδήρης ὅς ἔχω ἐπί ὁ ὀσφύς αὐτός ὁ ζωνή

AndthegloryoftheGodofIsrael,thatwasuponthem,wentupfromthecherubstotheporchofthehouse.Andhecalledthemanthatwasclothedwiththelongrobe,whohadthegirdleonhisloins;

4

καί εἶπον πρός αὐτός διαἔρχομαι μέσος ὁ ἰερουσαλήμ καί δίδωμι ὁ σημεῖον ἐπί ὁ μέτωπον ὁ ἀνήρ ὁ καταστενάζω καί ὁ καταὀδυνάω ἐπί πᾶς ὁ ἀνομία ὁ γίγνομαι ἐν μέσος αὐτός

Andsaidtohim,GothroughthemidstofJerusalem,andsetamarkontheforeheadsofthementhatgroanandthatgrieveforalltheiniquitiesthataredoneinthemidstofthem.

5

καί οὗτος εἶπον ἀκούω ἐγώ πορεύομαι ὀπίσω αὐτός εἰς ὁ πόλις καί κόπτω καί μή φείδομαι ὁ ὀφθαλμός σύ καί μή ἐλεέω

Andhesaidtothefirstinmyhearing,Goafterhimintothecity,andsmite:andletnotyoureyesspare,andhavenomercy.

6

πρεσβύτερος καί νεανίσκος καί παρθένος καί νήπιος καί γυνή ἀποκτείνω εἰς ἐξάλειψις ἐπί δέ πᾶς ἐπί ὅς εἰμί ὁ σημεῖον μή ἐγγίζω καί ἀπό ὁ ἅγιος ἐγώ ἄρχω καί ἄρχω ἀπό ὁ ἀνήρ ὁ πρεσβύτερος ὅς εἰμί ἔσω ἐν ὁ οἶκος

Slayutterlyoldmanandyouth,andvirgin,andinfants,andwomen:butgoyenotnighanyonwhomisthemark:beginatmysanctuary.Sotheybeganwiththeeldermenwhowerewithininthehouse.

7

καί εἶπον πρός αὐτός μιαίνω ὁ οἶκος καί πίμπλημι ὁ ὁδός νεκρός ἐκπορεύομαι καί κόπτω

Andhesaidtothem,Defilethehouse,andgooutandfillthewayswithdeadbodies,andsmite.

8

καί γίγνομαι ἐν ὁ κόπτω αὐτός καί πίπτω ἐπί πρόσωπον ἐγώ καί ἀναβοάω καί εἶπον οἴμμοι κύριος ἐκἀλείφω σύ ὁ κατάλοιπος ὁ ἰσραήλ ἐν ὁ ἐκχέω σύ ὁ θυμός σύ ἐπί ἰερουσαλήμ

Anditcametopassastheyweresmiting,thatIfelluponmyface,andcriedout,andsaid,Alas,OLord!wiltthoudestroytheremnantofIsrael,inpouringoutthywrathuponJerusalem?

9

καί εἶπον πρός ἐγώ ἀδικία ὁ οἶκος ἰσραήλ καί ιουδα μεγαλύνω σφόδρα σφόδρα ὅτι πίμπλημι ὁ γῆ λαός πολύς καί ὁ πόλις πίμπλημι ἀδικία καί ἀκαθαρσία ὅτι εἶπον ἐν καταλείπω κύριος ὁ γῆ οὐ ἐπιὁράω ὁ κύριος

Thensaidhetome,TheiniquityofthehouseofIsraelandJudaisbecomeveryexceedinglygreat:forthelandisfilledwithmanynations,andthecityisfilledwithiniquityanduncleanness:becausetheyhavesaid,TheLordhasforsakentheearth,TheLordlooksnotupon<b>it</b>.

10

καί οὐ φείδομαι ἐγώ ὁ ὀφθαλμός οὐδέ μή ἐλεέω ὁ ὁδός αὐτός εἰς κεφαλή αὐτός δίδωμι

Thereforemineeyeshallnotspare,neitherwillIhaveanymercy:Ihaverecompensedtheirwaysupontheirheads.

11

καί ἰδού ὁ ἀνήρ ὁ ἐνδύω ὁ ποδήρης καί ζωννύω ὁ ζωνή ὁ ὀσφύς αὐτός καί ἀποκρίνω λέγω ποιέω καθώς ἐντέλλομαι

And,behold,themanclothedwiththelongrobe,andgirtwiththegirdleabouthisloins,answeredandsaid,Ihavedoneasthoudidstcommandme.