Ησαΐας

Isaiah - Chapter 17

1

ὁ ῥῆμα ὁ κατά δαμασκός ἰδού δαμασκός αἴρω ἀπό πόλις καί εἰμί εἰς πτῶσις

THEWORDAGAINSTDAMASCUS.Behold,Damascusshallbetakenawayfromamongcities,andshallbecomearuin;

2

καταλείπω εἰς ὁ αἰών εἰς κοίτη ποίμνιον καί ἀνάπαυσις καί οὐ εἰμί ὁ διώκω

abandonedforever,to<b>be</b>afoldandresting-placeforflocks,andthereshallbenonetogoafterthem.

3

καί οὐκέτι εἰμί ὀχυρός ὁ καταφεύγω ἐφράιμ καί οὐκέτι εἰμί βασιλεία ἐν δαμασκός καί ὁ λοιπός ὁ σύρος ἀποὀλλύω οὐ γάρ σύ βελτίων εἰμί ὁ υἱός ἰσραήλ καί ὁ δόξα αὐτός ὅδε λέγω κύριος σαβαωθ

AndsheshallnolongerbeastrongplaceforEphraimtofleeto,andthereshallnolongerbeakingdominDamascus,oraremnantofSyrians;forthouartnobetterthanthechildrenofIsrael,<b>even</b>thantheirglory;thussaiththeLordofhosts.

4

εἰμί ἐν ὁ ἡμέρα ἐκεῖνος ἔκλειψις ὁ δόξα ἰακώβ καί ὁ πίων ὁ δόξα αὐτός σείω

ThereshallbeinthatdayafailureofthegloryofJacob,andtherichesofhisgloryshallbeshaken.

5

καί εἰμί ὅς τρόπος ἐάν τις συνἄγω ἀμητός ἵστημι καί σπέρμα στάχυς ἐν ὁ βραχίων αὐτός ἀμάω καί εἰμί ὅς τρόπος ἐάν τις συνἄγω στάχυς ἐν φάραγξ στερεός

Anditshallbeasifoneshouldgatherstandingcorn,andreapthegrainoftheears;anditshallbeasifoneshouldgatherearsinarichvalley;

6

καί καταλείπω ἐν αὐτός καλάμη ἤ ὡς ῥώξ ἐλαία δύο ἤ τρεῖς ἐπί ἄκρος μετέωρος ἤ τέσσαρες ἤ πέντε ἐπί ὁ κλάδος αὐτός καταλείπω ὅδε λέγω κύριος ὁ θεός ἰσραήλ

and<b>asif</b>thereshouldbeleftstubbletherein,or<b>asitwere</b>theberriesofanolivetree,twoorthreeonthetopmostbough,or<b>asif</b>fourorfiveshouldbeleftontheirbranches;thussaiththeLord,theGodofIsrael.

7

ὁ ἡμέρα ἐκεῖνος πείθω εἰμί ἄνθρωπος ἐπί ὁ ποιέω αὐτός ὁ δέ ὀφθαλμός αὐτός εἰς ὁ ἅγιος ὁ ἰσραήλ ἐνβλέπω

Inthatdayamanshalltrustinhimthatmadehim,andhiseyesshallhaverespecttotheHolyOneofIsrael.

8

καί οὐ μή πείθω οὖς ἐπί ὁ βωμός οὐδέ ἐπί ὁ ἔργον ὁ χείρ αὐτός ὅς ποιέω ὁ δάκτυλος αὐτός καί οὐ ὁράω ὁ δένδρον αὐτός οὐδέ ὁ βδέλυγμα αὐτός

Andtheyshallnotatalltrustintheiraltars,norintheworksoftheirhands,whichtheirfingersmade;andtheyshallnotlooktothetrees,nortotheirabominations.

9

ὁ ἡμέρα ἐκεῖνος εἰμί ὁ πόλις σύ ἐν καταλείπω ὅς τρόπος ἐν καταλείπω ὁ ἀμορραῖος καί ὁ ευαῖος ἀπό πρόσωπον ὁ υἱός ἰσραήλ καί εἰμί ἔρημος

Inthatdaythycitiesshallbedeserted,astheAmoritesandtheEvaeansdeserted<b>theirs</b>,becauseofthechildrenofIsrael;andtheyshallbedesolate.

10

διότι καταλείπω ὁ θεός ὁ σωτήρ σύ καί κύριος ὁ βοηθός σύ οὐ μιμνήσκω διά οὗτος φυτεύω φύτευμα ἄπιστος καί σπέρμα ἄπιστος

BecausethouhastforsakenGodthySaviour,andhastnotbeenmindfuloftheLordthyhelper;thereforeshaltthouplantafalseplant,andafalseseed.

11

ὁ δέ ἡμέρα ὅς ἄν φυτεύω πλανάω ὁ δέ πρωί ἐάν σπείρω ἀνθέω εἰς ἀμητός ὅς ἄν ἡμέρα κληρόω καί ὡς πατήρ ἄνθρωπος κληρόω ὁ υἱός σύ

Inthedaywhereinthoushaltplantthoushaltbedeceived;butifthousowinthemorning,<b>theseed</b>shallspringupforacropinthedaywhereinthoushaltobtainaninheritance,andasaman'sfather,thoushaltobtainaninheritanceforthysons.

12

οὐαί πλῆθος ἔθνος πολύς ὡς θάλασσα κυμαίνω οὕτως ταράσσω καί νῶτος ἔθνος πολύς ὡς ὕδωρ ἠχέω

Woe<b>to</b>themultitudeofmanynations,astheswellingsea,soshallyebeconfounded;andtheforceofmanynationsshallsoundlikewater;

13

ὡς ὕδωρ πολύς ἔθνος πολύς ὡς ὕδωρ πολύς βία καταφέρω καί ἀποσκορακίζω αὐτός καί πόρρω αὐτός διώκω ὡς χνοῦν ἄχυρον λικμάω ἀπέναντι ἄνεμος καί ὡς κονιορτός τροχός καταιγίς φέρω

manynationslikemuchwater,aswhenmuchwaterrushesviolently:andtheyshalldrivehimaway,andpursuehimafar,asthedustofchaffwhenmenwinnowbeforethewind,andasastormwhirlingthedustofthewheel.

14

πρός ἑσπέρα εἰμί πένθος πρίν ἤ πρωί καί οὐ εἰμί οὗτος ὁ μερίς ὁ σύ προνομεύω καί κληρονομία ὁ σύ κληρονομέω

Towardevening,andthereshallbegrief;beforethemorning,andheshallnotbe.Thisistheportionofthemthatspoiledyou,andtheinheritancetothemthatrobbedyouofyourinheritance.