Ιερεμίας

Jeremiah - Chapter 10

1

ἀκούω ὁ λόγος κύριος ὅς λαλέω ἐπί σύ οἶκος ἰσραήλ

HearyethewordoftheLord,whichhehasspokentoyou,OhouseofIsrael.

2

ὅδε λέγω κύριος κατά ὁ ὁδός ὁ ἔθνος μή μανθάνω καί ἀπό ὁ σημεῖον ὁ οὐρανός μή φοβέω ὅτι φοβέω αὐτός ὁ πρόσωπον αὐτός

ThussaiththeLord,Learnyenotthewaysoftheheathen,andbenotalarmedatthesignsofthesky;fortheyarealarmedatthem,<b>falling</b>ontheirfaces.

3

ὅτι ὁ νόμιμος ὁ ἔθνος μάταιος ξύλον εἰμί ἐκ ὁ δρυμός ἐκκόπτω ἔργον τέκτων καί χώνευμα

Forthecustomsofthenationsarevain;itisatreecutoutoftheforest,theworkofthecarpenter,oramoltenimage.

4

ἀργύριον καί χρυσίον καλλωπίζω εἰμί ἐν σφύρα καί ἧλος στερεόω αὐτός καί οὐ κινέω

<b>Theyare</b>beautifiedwithsilverandgold,theyfixthemwithhammersandnails;

9

ἀργύριον τορευτός εἰμί οὐ πορεύομαι ἀργύριον προσβλητός ἀπό θαρσις ἥκω χρυσίον μωφαζ καί χείρ χρυσοχόος ἔργον τεχνίτης πᾶς ὑάκινθος καί πορφύρα ἐνδύω αὐτός

theywillsetthemupthattheymaynotmove;itiswroughtsilver,theywillnotwalk,itisforgedsilverTheymustcertainlybeborne,fortheycannotride<b>ofthemselves</b>.Fearthemnot;fortheycannotdoanyevil,andthereisnogoodinthem.

10

αἴρω αἴρω ὅτι οὐ ἐπιβαίνω μή φοβέω αὐτός ὅτι οὐ μή κακοποιέω καί ἀγαθός οὐ εἰμί ἐν αὐτός

Thusshallyesaytothem,Letthegodswhichhavenotmadeheavenandearthperishfromofftheearth,andfromunderthissky.

11

οὕτως εἶπον αὐτός θεός ὅς ὁ οὐρανός καί ὁ γῆ οὐ ποιέω ἀποὀλλύω ἀπό ὁ γῆ καί ὑποκάτωθεν ὁ οὐρανός οὗτος

ItistheLordthatmadetheearthbyhisstrength,whosetuptheworldbyhiswisdom,andbyhisunderstandingstretchedoutthesky,

12

κύριος ὁ ποιέω ὁ γῆ ἐν ὁ ἰσχύς αὐτός ὁ ἀναὀρθόω ὁ οἰκέω ἐν ὁ σοφία αὐτός καί ὁ φρόνησις αὐτός ἐκτείνω ὁ οὐρανός

andsetabundanceofwatersinthesky,andbroughtupcloudsfromtheendsoftheearth;hemadelightningsfortherain,andbroughtforthlightoutofhistreasures.

13

καί πλῆθος ὕδωρ ἐν οὐρανός καί ἀναἄγω νεφέλη ἐκ ἔσχατος ὁ γῆ ἀστραπή εἰς ὑετός ποιέω καί ἐκἄγω φῶς ἐκ θησαυρός αὐτός

Everymanisdeprivedofknowledge,everygoldsmithisconfoundedbecauseofhisgravenimages;forhehascastfalsegods,thereisnobreathinthem.

14

μωραίνω πᾶς ἄνθρωπος ἀπό γνῶσις κατααἰσχύνω πᾶς χρυσοχόος ἐπί ὁ γλυπτός αὐτός ὅτι ψευδής χωνεύω οὐ εἰμί πνεῦμα ἐν αὐτός

Theyarevainworks,wroughtinmockery;inthetimeoftheirvisitationtheyshallperish.

15

μάταιος εἰμί ἔργον ἐνπαίζω ἐν καιρός ἐπισκοπή αὐτός ἀποὀλλύω

SuchisnottheportionofJacob;forhethatformedallthings,heishisinheritance;theLordishisname.

16

οὐ εἰμί τοιοῦτος μερίς ὁ ἰακώβ ὅτι ὁ πλάσσω ὁ πᾶς αὐτός κληρονομία αὐτός κύριος ὄνομα αὐτός

Hehasgatheredthysubstancefromwithoutthelodgedinchoice<b>vessels</b>.

17

συνἄγω ἔξωθεν ὁ ὑπόστασις σύ καταοἰκέω ἐν ἐκλεκτός

ForthussaiththeLord,Behold,I<b>will</b>overthrowtheinhabitantsofthislandwithaffliction,thatthyplaguemaybediscovered.

18

ὅτι ὅδε λέγω κύριος ἰδού ἐγώ σκελίζω ὁ καταοἰκέω ὁ γῆ οὗτος ἐν θλῖψις ὅπως εὑρίσκω ὁ πληγή σύ

Alasforthyruin!thyplagueisgrievous:andIsaid,Surelythisisthywound,andithasovertakenthee.

19

οὐαί ἐπί σύντριμμα σύ ἀλγηρός ὁ πληγή σύ καΐἐγώ εἶπον ὄντως οὗτος ὁ τραῦμα ἐγώ καί καταλαμβάνω ἐγώ

Thytabernacleisinaruinousstate,ithasperished;andallthycurtainshavebeentornasunder:mychildrenandmycattlearenomore:thereisnomoreanyplaceformytabernacle,<b>nor</b>placeformycurtains.

20

ὁ σκηνή ἐγώ ταλαιπωρέω ὄλλυμι καί πᾶς ὁ δέρρις ἐγώ διασπάω ὁ υἱός ἐγώ καί ὁ πρόβατον ἐγώ οὐ εἰμί οὐ εἰμί ἔτι τόπος ὁ σκηνή ἐγώ τόπος ὁ δέρρις ἐγώ

Fortheshepherdshavebecomefoolish,andhavenotsoughttheLord;thereforethewholepasturehasfailed,and<b>thesheep</b>havebeenscattered.

21

ὅτι ὁ ποιμήν ἀφρονεύομαι καί ὁ κύριος οὐ ἐκζητέω διά οὗτος οὐ νοέω πᾶς ὁ νομή καί διασκορπίζω

Behold,therecomesasoundofanoise,andagreatearthquakefromthelandofthenorth,tomakethecitiesofJudaadesolation,andaresting-placeforostriches.

22

φωνή ἀκοή ἰδού ἔρχομαι καί σεισμός μέγας ἐκ γῆ βορέας ὁ τάσσω ὁ πόλις ιουδα εἰς ἀφανισμός καί κοίτη στρουθός

Iknow,OLord,thatman'swayisnothisown;neithershallamango,anddirecthisgoing.

23

οἶδα κύριος ὅτι οὐ ὁ ἄνθρωπος ὁ ὁδός αὐτός οὐδέ ἀνήρ πορεύομαι καί καταὀρθόω πορεία αὐτός

Chastenus,OLord,butwithjudgment;andnotinwrath,lestthoumakeusfew.

24

παιδεύω ἐγώ κύριος πλήν ἐν κρίσις καί μή ἐν θυμός ἵνα μή ὀλίγος ἐγώ ποιέω

Pouroutthywrathuponthenationsthathavenotknownthee,anduponthefamiliesthathavenotcalleduponthyname:fortheyhavedevouredJacob,andconsumedhim,andhavemadehispasturedesolate.

25

ἐκχέω ὁ θυμός σύ ἐπί ἔθνος ὁ μή οἶδα σύ καί ἐπί γενεά ὅς ὁ ὄνομα σύ οὐ ἐπικαλέω ὅτι καταἐσθίω ὁ ἰακώβ καί ἐκ ἀναἁλίσκω αὐτός καί ὁ νομή αὐτός ἐρημόω