Ιώβ

Job - Chapter 2

1

γίγνομαι δέ ὡς ὁ ἡμέρα οὗτος καί ἔρχομαι ὁ ἄγγελος ὁ θεός παραἵστημι ἔναντι κύριος καί ὁ διάβολος ἔρχομαι ἐν μέσος αὐτός παραἵστημι ἐναντίον ὁ κύριος

Anditcametopassonacertainday,thattheangelsofGodcametostandbeforetheLord,andthedevilcameamongthemtostandbeforetheLord.

2

καί εἶπον ὁ κύριος ὁ διάβολος πόθεν σύ ἔρχομαι τότε εἶπον ὁ διάβολος ἐνώπιον ὁ κύριος διαπορεύομαι ὁ ὑπό οὐρανός καί ἐν περιπατέω ὁ σύμπας παραεἰμί

AndtheLord,saidtothedevil,Whencecomestthou?ThenthedevilsaidbeforetheLord,Iamcomefromgoingthroughtheworld,andwalkingaboutthewholeearth.

3

εἶπον δέ ὁ κύριος πρός ὁ διάβολος προςἔχω οὖν ὁ θεράπων ἐγώ ιωβ ὅτι οὐ εἰμί κατά αὐτός ὁ ἐπί ὁ γῆ ἄνθρωπος ἄκακος ἀληθινός ἄμεμπτος θεοσεβής ἀποἔχω ἀπό πᾶς κακός ἔτι δέ ἔχω ἀκακία σύ δέ εἶπον ὁ ὑποἄρχω αὐτός διά κενός ἀποὀλλύω

AndtheLordsaidtothedevil,HastthouthenobservedmyservantJob,thatthereisnoneof<b>men</b>upontheearthlikehim,aharmless,true,blameless,godlyman,abstainingfromallevil?andheyetcleavestoinnocence,whereasthouhastold<b>me</b>todestroyhissubstancewithoutcause?

4

ὑπολαμβάνω δέ ὁ διάβολος εἶπον ὁ κύριος δέρμα ὑπέρ δέρμα ὅσος ὑποἄρχω ἄνθρωπος ὑπέρ ὁ ψυχή αὐτός ἐκτίνω

AndthedevilansweredandsaidtotheLord,Skinforskin,allthatamanhaswillhegiveasaransomforhislife.

5

οὐ μήν δέ ἀλλά ἀποστέλλω ὁ χείρ σύ ἅπτομαι ὁ ὀστέον αὐτός καί ὁ σάρξ αὐτός εἰ μήν εἰς πρόσωπον σύ εὐλογέω

Nay,butputforththinehand,andtouchhisbonesandhisflesh:verilyhewillblesstheeto<b>thy</b>face.

6

εἶπον δέ ὁ κύριος ὁ διάβολος ἰδού παραδίδωμι σύ αὐτός μόνον ὁ ψυχή αὐτός διαφυλάσσω

AndtheLordsaidtothedevil,Behold,Ideliverhimuptothee;onlysavehislife.

7

ἐκἔρχομαι δέ ὁ διάβολος ἀπό ὁ κύριος καί παίω ὁ ιωβ ἕλκος πονηρός ἀπό πούς ἕως κεφαλή

SothedevilwentoutfromtheLord,andsmoteJobwithsoreboilsfrom<b>his</b>feetto<b>his</b>head.

8

καί λαμβάνω ὄστρακον ἵνα ὁ ἰχώρ ξύω καί καταἧμαι ἐπί ὁ κοπρία ἔξω ὁ πόλις

Andhetookapotsherdtoscrapeawaythedischarge,andsatuponadung-heapoutsidethecity.

9

χρόνος δέ πολύς προβαίνω εἶπον αὐτός ὁ γυνή αὐτός μέχρι τίς καρτερέω λέγω
9a ἰδού ἀναμένω χρόνος ἔτι μικρός προςδέχομαι ὁ ἐλπίς ὁ σωτηρία ἐγώ
9b ἰδού γάρ ἀπο ἀναἵζω σύ ὁ μνημόσυνον ἀπό ὁ γῆ υἱός καί θυγάτηρ ἐμός κοιλία ὠδίν καί πόνος ὅς εἰς ὁ κενός κοπιάω μετά μόχθος
9c σύ τε αὐτός ἐν σαπρία σκώληξ καταἧμαι διανυκτερεύω αἴθριος
9d καΐἐγώ πλανῆτις καί λάτρις τόπος ἐκ τόπος περιἔρχομαι καί οἰκία ἐκ οἰκία προςδέχομαι ὁ ἥλιος πότε δύω ἵνα ἀναπαύω ὁ μόχθος καί ὁ ὀδύνη ὅς ἐγώ νῦν συνἔχω
9e ἀλλά εἶπον τις ῥῆμα εἰς κύριος καί τελευτάω

Andwhenmuchtimehadpassed,hiswifesaidtohim,Howlongwiltthouholdout,saying,Behold,Iwaityetalittlewhile,expectingthehopeofmydeliverance?for,behold,thymemorialisabolishedfromtheearth,<b>eventhy</b>sonsanddaughters,thepangsandpainsofmywombwhichIboreinvainwithsorrows;andthouthyselfsittestdowntospendthenightsintheopenairamongthecorruptionofworms,andIamawandererandaservantfromplacetoplaceandhousetohouse,waitingforthesettingofthesun,thatImayrestfrommylaboursandmypangswhichnowbesetme:butsaysomewordagainsttheLord,anddie.

10

ὁ δέ ἐνβλέπω εἶπον αὐτός ὥσπερ εἷς ὁ ἄφρων γυνή λαλέω εἰ ὁ ἀγαθός δέχομαι ἐκ χείρ κύριος ὁ κακός οὐ ὑποφέρω ἐν πᾶς οὗτος ὁ συνβαίνω αὐτός οὐδείς ἁμαρτάνω ιωβ ὁ χεῖλος ἐναντίον ὁ θεός

Buthelookedonher,andsaidtoher,Thouhastspokenlikeoneofthefoolishwomen.IfwehavereceivedgoodthingsofthehandoftheLord,shallwenotendureevilthings?Inallthesethingsthathappenedtohim,JobsinnednotatallwithhislipsbeforeGod.

11

ἀκούω δέ ὁ τρεῖς φίλος αὐτός ὁ κακός πᾶς ὁ ἐπιἔρχομαι αὐτός παραγίγνομαι ἕκαστος ἐκ ὁ ἴδιος χώρα πρός αὐτός ελιφας ὁ θαιμάν βασιλεύς βαλδαδ ὁ σαυχαῖος τύραννος σωφαρ ὁ μιναῖος βασιλεύς καί παραγίγνομαι πρός αὐτός ὁμοθυμαδόν ὁ παρακαλέω καί ἐπισκέπτομαι αὐτός

Nowhisthreefriendshavingheardofalltheevilthatwascomeuponhim,cametohimeachfromhisowncountry:EliphazthekingoftheThaemans,BaldadsovereignoftheSaucheans,SopharkingofheMinaeans:andtheycametohimwithoneaccord,tocomfortandtovisithim.

12

ὁράω δέ αὐτός πόρρωθεν οὐ ἐπιγιγνώσκω καί βοάω φωνή μέγας κλαίω ῥήγνυμι ἕκαστος ὁ ἑαυτοῦ στολή καί καταπάσσω γῆ

Andwhentheysawhimfromadistancetheydidnotknowhim;andtheycriedwithaloudvoice,andwept,andrenteveryonehisgarment,andsprinkleddustupon<b>theirheads</b>,

13

παρα καταἵζω αὐτός ἑπτά ἡμέρα καί ἑπτά νύξ καί οὐδείς αὐτός λαλέω ὁράω γάρ ὁ πληγή δεινός εἰμί καί μέγας σφόδρα

andtheysatdownbesidehimsevendaysandsevennights,andnooneofthemspoke;fortheysawthathisafflictionwasdreadfulandverygreat.