Ιώβ

Job - Chapter 3

1

μετά οὗτος ἀναοἴγω ιωβ ὁ στόμα αὐτός

AfterthisJobopenedhismouth,andcursedhisday,

2

καί καταἀράομαι ὁ ἡμέρα αὐτός λέγω

saying,

3

ἀποὀλλύω ὁ ἡμέρα ἐν ὅς γεννάω καί ὁ νύξ ἐν ὅς εἶπον ἰδού ἄρσην

LetthedayperishinwhichIwasborn,andthatnightinwhichtheysaid,Beholdaman-child!

4

ὁ ἡμέρα ἐκεῖνος εἰμί σκότος καί μή ἀναζητέω αὐτός ὁ κύριος ἄνωθεν μηδέ ἔρχομαι εἰς αὐτός φέγγος

Letthatnightbedarkness,andletnottheLordregarditfromabove,neitherletlightcomeuponit.

5

ἐκλαμβάνω δέ αὐτός σκότος καί σκιά θάνατος ἐπιἔρχομαι ἐπί αὐτός γνόφος

Butletdarknessandtheshadowofdeathseizeit;letblacknesscomeuponit;

6

καταἀράομαι ὁ ἡμέρα καί ὁ νύξ ἐκεῖνος ἀποφέρω αὐτός σκότος μή εἰμί εἰς ἡμέρα ἐνιαυτός μηδέ ἀριθμέω εἰς ἡμέρα μήν

letthatdayandnightbecursed,letdarknesscarrythemaway;letitnotcomeintothedaysoftheyear,neitherletitbenumberedwiththedaysofthemonths.

7

ἀλλά ὁ νύξ ἐκεῖνος εἰμί ὀδύνη καί μή ἔρχομαι ἐπί αὐτός εὐφροσύνη μηδέ χαρμονή

Butletthatnightbepain,andletnotmirthcomeuponit,norjoy.

8

ἀλλά καταἀράομαι αὐτός ὁ καταράομαι ὁ ἡμέρα ἐκεῖνος ὁ μέλλω ὁ μέγας κῆτος χειρόομαι

Butlethimthatcursesthatdaycurseit,<b>even</b>hethatisreadytoattackthegreatwhale.

9

σκοτόω ὁ ἄστρον ὁ νύξ ἐκεῖνος ὑπομένω καί εἰς φωτισμός μή ἔρχομαι καί μή ὁράω ἑωσφόρος ἀνατέλλω

Letthestarsofthatnightbedarkened;letitremain<b>dark</b>,andnotcomeintolight;andletitnotseethemorningstararise:

10

ὅτι οὐ συνκλείω πύλη γαστήρ μήτηρ ἐγώ ἀποἀλλάσσω γάρ ἄν πόνος ἀπό ὀφθαλμός ἐγώ

becauseitshutnotupthegatesofmymother'swomb,for<b>so</b>itwouldhaveremovedsorrowfrommyeyes.

11

διά τίς γάρ ἐν κοιλία οὐ τελευτάω ἐκ γαστήρ δέ ἐκἔρχομαι καί οὐ εὐθύς ἀποὀλλύω

ForwhydiedInotinthebelly?and<b>why</b>didInotcomeforthfromthewombanddieimmediately?

12

ἵνα τίς δέ συνἀντάω ἐγώ γόνυ ἵνα τίς δέ μαστός θηλάζω

andwhydidthekneessupportme?andwhydidIsuckthebreasts?

13

νῦν ἄν κοιμάω ἡσυχάζω ὑπνόω δέ ἀναπαύω

NowIshouldhavelaindownandbeenquiet,Ishouldhavesleptandbeenatrest,

14

μετά βασιλεύς βουλευτής γῆ ὅς ἀγαυριάω ἐπί ξίφος

withkings<b>and</b>councillorsoftheearth,whogloriedin<b>their</b>swords;

15

ἤ μετά ἄρχων ὅς πολύς ὁ χρυσός ὅς πίμπλημι ὁ οἶκος αὐτός ἀργύριον

orwithrulers,whosegoldwasabundant,whofilledtheirhouseswithsilver:

16

ἤ ὥσπερ ἔκτρωμα ἐκπορεύομαι ἐκ μήτρα μήτηρ ἤ ὥσπερ νήπιος ὅς οὐ ὁράω φῶς

or<b>Ishouldhavebeen</b>asanuntimelybirthproceedingfromhismother'swomb,orasinfantswhoneversawlight.

17

ἐκεῖ ἀσεβής ἐκκαίω θυμός ὀργή ἐκεῖ ἀναπαύω κατάκοπος ὁ σῶμα

Theretheungodlyhaveburntoutthefuryofrage;theretheweariedinbodyrest.

18

ὁμοθυμαδόν δέ ὁ αἰώνιος οὐ ἀκούω φωνή φορολόγος

Andthemenofoldtimehavetogetherceasedtoheartheexactor'svoice.

19

μικρός καί μέγας ἐκεῖ εἰμί καί θεράπων οὐ δείδω ὁ κύριος αὐτός

Thesmallandgreatarethere,andtheservantthatfearedhislord.

20

ἵνα τίς γάρ δίδωμι ὁ ἐν πικρία φῶς ζωή δέ ὁ ἐν ὀδύνη ψυχή

Forwhyislightgiventothosewhoareinbitterness,andlifetothosesoulswhichareingriefs?

21

ὅς ὁμείρομαι ὁ θάνατος καί οὐ τυγχάνω ἀναὀρύσσω ὥσπερ θησαυρός

whodesiredeath,andobtainitnot,digging<b>forit</b>as<b>for</b>treasures;

22

περιχαρής δέ γίγνομαι ἐάν κατατυγχάνω

andwouldbeveryjoyfuliftheyshouldgainit?

23

θάνατος ἀνήρ ἀνάπαυμα συνκλείω γάρ ὁ θεός κατά αὐτός

Death<b>is</b>restto<b>such</b>aman,forGodhashedgedhimin.

24

πρό γάρ ὁ σῖτος ἐγώ στεναγμός ἐγώ ἥκω δακρύω δέ ἐγώ συνἔχω φόβος

Formygroaningcomesbeforemyfood,andIweepbeingbesetwithterror.

25

φόβος γάρ ὅς φροντίζω ἔρχομαι ἐγώ καί ὅς δείδω συνἀντάω ἐγώ

FortheterrorofwhichImeditatedhascomeuponme,andthatwhichIhadfearedhasbefallenme.

26

οὔτε εἰρηνεύω οὔτε ἡσυχάζω οὔτε ἀναπαύω ἔρχομαι δέ ἐγώ ὀργή

Iwasnotatpeace,norquiet,norhadIrest;yetwrathcameuponme.